A blikk-online megjelent cikkeim 1-rész.

Részegen és meztelenül terült el a kiütött Miley Cyrus - fotók!

Csak egy bimbótapasz takarja Miley cicijét - fotó!

Úristen! Ekkora hónaljkutyával fotózkodott Miley Cyrus

Forró! Miley Cyrus egy csajjal smárolt - fotó!

Harry Styles-nek nagy pénisze van

Döbbenet! Kihúzták az összes fogát, mert merevedési zavara volt

Botrány! Kanye West koncertjét a rendőrök oszlatták fel

Horror! Több száz pók menekült az agyoncsapott anyapókból - videó!

-Igen valóban nem szeretem Miley Cyrus-t! :D

Könyvszerkesztő Lettem!!!!

Sziasztok!

Fantasztikus örömhírrel szolgálhatok! Hivatalosan is megvan a könyvszerkesztői vizsgám!!!!
Háromszoros Hurráá!!!- nekem. :D
Szóval ha bárki könyvírásra adná a fejét írjon/rikácsoljon/postabaglyozzon( Nyelvújító is vagyok...) nyugodtan. Állok rendelkezésetekre.
És még egy update infó így estére. Nem sokára felkerül a Nadasi Krisz-el készült interjú is. Krisz egy fiatal, tehetséges írónő akivel az e-könyv kiadásról, a kezdeti nehézségekről beszélgetünk.

Remélem tanulságos lesz számotokra.

See you soon,
Fruzsi

Autótervezés?- Simán!- beszélgetés Révész Richárdal

Autótervezés?- Simán!

 

„Rendszámokról tanultam meg olvasni.”

Révész Richárd a járművek megszállottja. Kicsiként eldöntötte, hogy autókat fog tervezni. Felnőtt és autókat tervez. Jelenleg a Local Morors által kiírt Litecar Challenge pályázatára jelentkezett, és sanszos, hogy valami kis díjat be fog zsebelni. Vele beszélgetek ma arról, hogy is jutott el ideáig, hogy készült fel a versenyre, mik a jövőbeli tervei.

Ricsi lakására szólt a meghívás, kijött elém a metróhoz, készségesen kinyitotta nekem az ajtót, üdítővel és csokival kínált, rá kellett döbbennem, hogy egy igazán kedves és helyes fiatalemberrel van dolgom, aki ráadásul szingli is. Hmm… Ezt a tényt el kell raktároznom magamban.

- Bevallom, őszintén kicsit izgulok, még soha nem adtam interjút. Nem fogsz megenni ügye?

Nem! J Nem terveztem, igyekszem titkolni a kannibalizmusra való hajlamomat. De ha már hajlamoknál tartunk, mégis mi késztet egy embert arra, hogy kocsikat tervezzen?
-Hát az úgy volt, hogy voltam én kis porba fingó, aki a szülei válása miatt sokat autókázott egyik helyről a másikra. Anyum kereskedőként sokat járt ki az akkori Csehszlovákiába. Autóban nőttem fel. Út közben meg anyumat, vagy apumat zaklattam azzal, hogy: Az ott milyen kocsi? Apa annak a kocsinak mi a rendszáma? Apukám pedig lelkesen betűzte nekem a rendszámokat, én meg egy idő után nem kérdeztem, hanem mondtam. A rendszámokról tanultam meg olvasni. Telt múlt az idő én cseperedtem a kocsik iránti lelkesedésem nem csökkent, így adva volt, hogy én bizony kocsikkal akarok foglalkozni. Aztán jött a megvilágosodás.

 Megvilágosodás? Volt valami sorsdöntő pillanat?

-Volt, azt hiszem. Gimiben órákon, ha unatkoztam, mindig autókat rajzoltam. Bámultam ki az ablakon, elsuhant ott egy kocsi és én lerajzoltam. Persze nagyon hamar lebuktam, de a rajztanáromnak tetszettek a rajzaim így elkezdett tesztelni. Azzal heccelt a tanár úr, hogy mondott egy autót, és hogy le tudom-e fejből rajzolni. Le tudtam. Persze ezek akkor még karikatúrák voltak, meg elvadult tunningolt. Egy idő után meg jött az magától, hogy nem már meglévő kocsikat firkálgattam, alakítottam át, hanem valami újat, ami eddig még nem volt. Amikor az első elkészült ilyen rajzom előtt álltam, akkor döntöttem el, hogy én ezt akarom csinálni. Már csak ki kellett keresni a felvételi tájolóból, hogy hol lehet ilyet tanulni.

A LiteCar Challenge, hogy csöppent bele az életedbe?

-A mesterképzés alatt kint voltam fél évet Hollandiában ERASMUSON, és az ott megismert csoporttársaim hoztak létre egy szakmai facebook csoportot ahol tudjuk tartani a kapcsolatot és segíteni egymást, megvitatni az aktuális híreket, stb. Ebbe a csoportba rakta ki valaki ezt a pályázati felhívást én meg úgy voltam vele. hogy veszteni valóm nincs. Jelentkeztem.

Bevallom őszintén nem értek a kocsikhoz, max azt tudom elmondani róluk, hogy milyen színük van. Szóval ezen a szinten el tudnád nekem mondani, hogy miről is szól ez a pályázat?

-3 hónapos felkészülési idővel operáló pályázat, aminek a lényege egy olyan autó koncepció tervezése, ami tömegében jóval kevesebb, mint a ma megszokott, de legalább annyira biztonságos, s ezt valami különleges egyedi technikával kell – és lehet kivitelezni. Valamint szedánnak kell lennie, mert Amerikában az a legnépszerűbb, és meglévő infrastruktúrára kell támaszkodnia.

Erre a te megoldásod a fraktálszerű váz? Mit is jelent ez pontosan?

- Azt jelenti, hogy maga a kocsi váz (utas cella) felépítése a madár csontokét másolja. Több felvetésem közül ez a lelke a koncepciónak.

Madárcsontok? Ez mégis honnan jött? Ettél, Ittál, Facebook-oztál, mikor is eszedbe jutott, hogy léteznek madarak, és bumm?

-Nem, az egész onnan indult, hogy a pályázat kezdetén információ gyűjtést végeztem a lehetséges megoldásokra. Elérhető anyagok, gyártástechnológiák, struktúrák. A természetben minden ott van, ami jól működik, csak meg kell találni a megfelelő műszaki analógiát. Ezen kezdtem el agyalni, hogy mi az, ami gyors és könnyű. Így jutottam el a madárhoz, majd a madárcsonthoz, ami nagyon könnyű nagy felületű így energiatárolásra is alkalmas.

Mik az autó formatervezésnél a főbb szempontjaid?

 -Az emberek evolúciós oknál fogva mindenben szeretik meglátni az arcokat. Ezt figyelembe kell venni a forma tervezésnél is. Hisz tudod a lámpák a szemek az első lökhárító a száj. J 

Ohh akkor már értem miért mosolyognak rám egyes kocsik!

-Igen ezért, valamint a kocsi oldala is nagyon fontos, mert kell lennie egy karakter vonalnak. A legnagyobb design klasszikusokat oldalnézetből pár vonal alapján fel lehet ismerni (Audi TT, Austin Mini, Mustang). Így én is ezekből indultam ki. Azt akartam, hogy az emberek felismerjék a kocsimat.

Capacity-nek nevezted el a kocsit. Honnan jött a név?

- Igazából sokáig nem volt neve a gyereknek, így az utolsó napokban kezdtem csak el agyalni ezen. Abból indultam ki, hogy az egész koncepció alapja a vázszerkezetben energiát tároló kondenzátor, aminek a legfőbb jellemzője a kapacitás, valamint tetszett az angol kettős értelem: „the ability or power to do, experience, or understand something”.

Ha esetleg nem nyered meg a versenyt, akkor hogyan tovább?

- Alapvetően nem a nyeremény, hanem a referencia miatt indultam el. Ez egy nagyon kompetitív szakma, ahol, ha munkát akar kapni az ember, ki kell tűnni valamivel. Persze az lenne a legjobb, ha a díjazottak közé kerülne, de ez a projekt önmagában is a portfólióm egyik legerősebb pontja. Szóval továbbra is munkát keresek, és még több pályázatot, amin indulhatok. Nem az a kérdés, hogy hivatásos automotive designer leszek-e, hanem hogy mikor.

Még egy utolsó kérdés, ami engem, mint nőt nem hagy nyugodni. Itt vagy te, egy sármos, fiatal, tehetséges srác. Miért is vagy még szingli?

- Haha! Állítólag a nők szeretik, ha egy férfi tudja, mit akar az élettől. Véges elemű, nem reprezentatív minta alapján ezt nem tudom megerősíteni, sőt. Azt tapasztalom, hogy amikor a külföldi ambícióimmal szembesülnek a hölgyek, általában riasztóan hat rájuk. Ennek persze nem örülök, de meg tudom érteni. Mert ha holnap kapok egy e-mailt, hogy autó dizjánban jövő héttől elkezdhetek dolgozni részemről szinte akárhol is a világon, akkor én megyek.

Hulla a kórház mellett! - Jegyzet

A kórház bejáratától 6 méterre halt meg egy férfi. A téma az utcán hever szokták mondani, na de ennyire!? Úgy szól a fáma, hogy a férfi a honvéd kórház mellett vérző fejjel segítségért kiáltott. Hívták a rendőrséget, ők már tudtak a férfiról, csak hogy nem tehetnek semmit. A sürgősségiről lett kidobva az emberünk ittas állapota miatt. Hmmm… Hát jó! Az a nő, aki rátalált a sérültre bement a kórházba. Pár óra múlva jött ki onnan akkor a sérült már fekete zsákkal volt letakarva.  Ez vasárnap történt. Akkor Győrfi Pál azt nyilatkozta, hogy a mentősök 5 perc alatt kiértek a beteghez, de már nem tudtak rajta segíteni. Ma kijött a hír24 oldalán egy friss cikk, amiben azt írják: ”az orvosok segítsége csak a kórház ajtajáig terjed, ha onnan egy méterre fekszik valaki, az már nem az ő feladatuk. Az utcáért ugyanis a mentősök a felelősek.”

Na, hát akkor álljunk meg egy pillanatra és valaki magyarázza el nekem.  Hogy is működik ez? Simán kilehet dobni egy embert a sürgősségiről, az ittas állapota miatt? Nem pont emiatt kellene még egy kicsit bent tartani megfigyelésen? A rendőrség nem tehet semmit? Miért? Nekik nem gyanús, hogy egy vérzőfejű ember kér segítséget, a kórház mellet és nem segít rajta senki? A mentősök 5 perc alatt kiértek! Ez igen, ez már teljesítmény. Ennyire érzéketlenek lennénk mi emberek, hogy elintézzük annyival, hogy az orvos segítsége csak a kórház ajtajáig terjed? Tényleg el lehet ezt ennyivel intézni. Fekszik valaki a földön segítségért kiált, és mi fapofával elsétálunk mellette? Elszomorító mennyire érzéketlenné váltunk, de hát mit is várok. Esténként bekapcsolom a beszélő dobozt, és fröcsög a vér a képembe, 20 halott itt, 30 áldozat amott. El kéne egy kicsit gondolkozni azon, hogy ez így rendben van és elfogadható? Ez így normális? Mert szerintem nem. 

Gratulálok, Magyarország jobban teljesít.

Kukucs!

Sziasztok!

Mint láthattátok, kicsit átalakult az oldal. Ezentúl a saját írásaim, valamint másokkal készült interjúk is megjelenek majd az oldalon. Ennek a célja az hogy én is gyakoroljak, de informáljak is. :) Az interjúk során igyekszem majd olyan fiatal kreatívokat megszólaltatni, akik elértek már valamit a saját területükön. Legyen az bármi. Igyekszem majd rendszeresen jelentkezni. ;)

 Pusza: Fruzsi

A vallás és Harry Potter - Elemzés

A vallás megjelenése a Harry Potter könyvekben.

„A döntéseinkben, nem pedig a képességeinkben mutatkozik meg, hogy kik is vagyunk valójában.” /Dumbledore szavai Harryhez/

A Harry Potter-jelenséget komoly ellenérzések fogadták a keresztény egyházak részéről. Tucatnyi evangélikus lelkész követelte, hogy a könyvtárak ne kölcsönözzék őket. Néhány egyház máglyákat rakott belőlük. Közben a Harry Potter-regények milliókat vontak be a varázsvilágba, mintha csak bűbájt bocsájtottak volna az olvasókra. A keresztényellenesség, a sátánizmus vádjaira Rowling, ill. a rajongók által adott válaszok általánosságban a következőképpen foglalhatók össze:

A Harry Potter nem teológiai értekezés, hanem fantasy regény. Számon kérni rajta a mögöttes világképet ugyan úgy lehetetlen, mint bármely más mesén, például a Hófehérkén.

Kétségtelen, hogy a sorozatban nincs említés Jézusról és a megváltásról. Azonban tarthatatlan egy művön azt számon kérni, hogy miről nem szól. Számos mű nem tesz említést Jézusról, mégse lehet mondani rájuk, hogy hamis morált képviselnének.

Az az állítás, hogy a Harry Potter-sorozat önmegváltást tanít, akkor lenne helytálló, ha tanítana bármit is a megváltásról. A megváltás azonban, válasz jó és rossz kérdésére, a Harry Potter viszont nem a teológia nyelvén keres és kínál válaszokat a jó és rossz problémájára. A kötetekben több helyen ki van mondva, hogy a szeretet, a másik érdekeinek alázatos figyelembe vétele a helyes cselekedet, ami egybeesik a keresztény tanításokkal.

Nem igaz, hogy a könyvek mágiára „tanítanak”. Az ezoterikusok által gyakorolt, vagy Biblia által leírt mágia csak hangalakilag azonos a Harry Potter-ben szereplő mágiával. Ténylegesen semmi közük egymáshoz.

 „A Biblia által leírt mágia ugyanis lenyúlás az alvilág erőihez, és azok felhasználása. Az ezoterikusok által használt mágia is kapcsolatlétesítés túlvilági erőkkel.”[1] A Harry Potterben nincs szó alvilági erőkkel való kapcsolat létesítéséről. A mágia inkább egy erőtérhez hasonlítható, ennek a világnak, a természetnek a része, a szerző mondta is, hogy fantáziavilágában egy meghatározott gén teszi képessé a varázslókat arra, hogy felhasználják ezt az erőteret. A könyvekben leírt mágia nem működik a valóságban. Ha bármely olvasó vesz egy fapálcát és kimondja a regényben szereplő varázsigéket, nem történik semmi.

Nem igaz, hogy kívánatosnak mutatná be a könyv a varázslás képességét. A könyvek világképében a mágia ugyanolyan természetes, mint a mi világunk mágiamentessége – a varázslók és boszorkányok élete semmivel nem egyszerűbb, szebb vagy vonzóbb a mienknél.

„Nem igaz, hogy a könyvek a muglik lenézésére tanítanak. Ellenkezőleg: a sorozat egészének egyértelmű üzenete, hogy valaki nem attól jó vagy rossz ember, hogy bír-e mágikus képességekkel.”[2]

A gonosz plasztikus ábrázolása nem teszi a jelenséget kívánatossá.

Az emberhalál utáni sorsára vonatkozóan valóban nem kapunk egyértelmű választ. Azonban ez nem áll ellentétben a keresztény tanítással, hiszen a Biblia is képekben és hasonlatokban szól az örök életről. Közös „tanítása” a Bibliának és a Harry Potternek, hogy az ember végső értékét a jó és rossz közötti tudatos döntései határozzák meg. A konkrétumok vonatkozásában azonban a Biblia azt mondja: „Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik.”[3]

Sokak szemében viszont a hetedik részben, amikor Harry halál közeli élményt él át, és egy fényes helyen találkozik az elhunyt Dumbledore professzorral, egyértelműen utalás a túlvilági életre. Ezen felül arra is, hogy halála után az ember megkapja bűneinek vagy erényes cselekedeteinek jutalmát. A keresztény teológiában a pokolra kerülő ember önmagát zárja ki az Istennel való kapcsolatból. A hetedik részben, a halál közeli élmény átélésekor Harry látja Voldemort lelkét, Dumbledore azt mondja neki, hogy az egy olyan jelenség, amin senki nem képes segíteni. Elmondja Harrynek, hogy visszamehet az élők sorába, s ha történetesen mégis meghalna, sokkal kevesebb oka van félni attól, hogy visszakerül ide, mint Voldemortnak.

Nem igaz, hogy nincs világos határ jó és rossz között. A történet végső kimeneteléből világosan kiderül, hogy a választóvonal a szeretet – e felfogás pedig történetesen egybecseng a keresztény tanítással.

---

[1] Mercedes Lackey: A Harry Potter világának feltérképezése

[2] http://www.religiostolerance.org

[3] Biblia: A Korintusiaknak írt első levél.

Kóla, Puska, Sültkrupli

Bowling for Columbine…

Tizennyolc éve lakom Nagyszénáson, Magyarország egyik legeldugottabb kis falujában ahol nem ismerik azt a szót, hogy erőszak. Itt az emberek kedvesek, segítőkészek és naivak. Gyilkosságot, rablást, erőszakot legfeljebb csak a filmekben látnak, s rá mondják, hogy: „ez csak Hollywood!”

Hát itt nőttem én fel Fürtös angyalkák, tündér keresztanyák, daliás hercegek és királylányok társaságában.

Talán pont ezek miatt rázott meg ennyire ez a film. A naivitásom egy részét így vesztettem el. Ez a film ráébresztetett, hogy nem minden ember jó és hogy az emberi természet mérhetetlen gonoszságra képes. Egyszerűen nem tudom felfogni, mi veszi rá az embereket arra, hogy ilyeneket műveljenek. Michael Moore a film rendezője és írója is erre keresi a választ a Kóla, puska, sült krumpli című filmjében, ami 2002-ben jelent meg. A film az 1999-es Columbine középiskola tragikus eseményeit dolgozza fel.

 A film műfaja: dokumentumfilm, bár ez állandó vita a filmiparban. Vannak, akik úgy vélik, nem létezik dokumentumfilm, mások meg állítják, hogy igenis létezik ilyen filmműfaj. Én egyikben sem hiszek. Szerintem ennek a műnek a műfaja áldokumentumfilm, mivel magán viseli a dokumentumfilm jellegzetességeit, de sok dologban el is tér tőle.                                   

Moore a film elején bevezet minket egy átlagos amerikai napba. Az elnök lebombáz egy idegen országot, egy kutyát megbüntetnek, mert meglőtte a gazdáját, a bankban egy folyószámla mellé puskát kapnak ajándékba. A rendező szerint ez Amerika.                                                                  

1999.április 20-án, kedden két középiskolás fiú Eric Harris és  Dylan Klebold fegyverekkel a kezükben bementek a Columbine-i gimnáziumba és mészárlást rendeztek. A két fiú már régebb óta tervezte ezt a merényletet.  Több bombát is készítettek, ezeket a könyvtárban és az étkezőben is használták. A két fiú céltalanul lövöldözött. Ennek eredményeként, 12 társukat és egy tanár életét vették el. Végül öngyilkosok lettek.

A mészárlás kapcsán olyan kérdések merültek fel, mint a fegyvertartáshoz való jog és a fegyvervásárlási lehetőségek korlátozása. Többen felvetették azt is, hogy az erőszakos filmek és játékok milyen hatással vannak az amerikai társadalomra. Hamarosan más kérdések is a felszínre kerültek, mint a középiskolai klikkek és az erőszakos diákok problémája is.

Több áldozatot is lehetséges, hogy hitük miatt gyilkoltak meg, az ő tragédiájuk többeket, főként keresztényeket arra inspirált, hogy álljanak ki hitük mellett, és hogy nehezményezzék a vallás szerepének hanyatlását az iskolákban és a társadalomban. A mészárlás következtében az iskolákban igyekeztek növelni a biztonságot, valamint az óta többen is gyanakodva fordulnak a goth- és heavy metal-kultúra, valamint az erőszakos videojátékok felé.

Talán soha nem fogjuk megtudni, hogy pontosan mi vezérelte Ericet és Dylant. A történteken bármennyire is szeretnénk, nem tudunk változtatni. Viszont a jövőn tudunk. Nem szabad hagynunk, hogy még több ilyen megtörténjen. A társadalom, a közösség és a saját hibáinkból is tanulnunk kell. A világot mi alkotjuk, ezáltal olyanná is formáljuk, amilyenné mi akarjuk. a tragédia túlélői ezt már tudják. Ideje, hogy mi is rájöjjünk.

Csillagainkban a hiba - Kritika/Elmezés

Csillagainkban a hiba

„Az örökkévalóságot adtad nekem a megszámozott napokban, és én hálás vagyok érte.”

Tini film/ Tini könyv. Olyan fogalom ez, amitől a jó érzésű, felnőtt mozi néző halk fintorral reagál.

Alaptézis: a tizenéves fiatalok nem hülyék. Legalábbis nem mindegyikük igényli azt, hogy félmeztelen, néha farkassá alakuló lények bronz barnára pirulva nézzenek szerelmetesen a rosszul castingolt főhősnőre, aki egy színészkedni nem igazán hajlandó vámpírba szerelmes. Igen, az Alkonyat-ra gondolok. Az Alkonyat és szörnyű folytatásai nagyon sokat tettek a tini filmek tönkretételéért, pedig nem mindig utáltuk ilyen vehemensen a fiatalabbaknak szóló mozikat. Mert mi is és imádjuk a nagy kalandokat, a nagy szerelmeket, csak valahogy mindennek volt egy olyan bája, amit a mostani ’tínmúvík’, tökéletesre gyúrt felsőtestekkel próbálnak meg helyettesíteni. Sikertelenül.

A könyv:

Ha valaki rákos fiatalokról hall, akkor vélhetően arra gondolhat, hogy depressziósak, szomorúak és így tovább, de szerencsére itt erről nem volt szó. Egyszerűen olyanokon kell gondolkodniuk, amiken a kortársaiknak nem, és olyan nehézségeken esnek át, amin kevesek. Ez sokkal érettebbé teszi a betegeket, de kicsit úgy érzem, hogy a szöveg mögül halkan suttogott az író, John Green. Néhol nem éreztem reálisnak azt, ahogyan Hazel és Augustus beszélget egymással, kicsit olyan volt, mintha két egyetemi professzor próbálna meg tinisen évődni, de aztán kibújik belőlük a prof, és ugyanolyan ékesszólóan beszélnek tovább, ahogyan amúgy szoktak. Igazából ez volt az egyetlen problémám a könyvvel, de emiatt sem tudok “haragudni”, mert az átadott gondolatok aranyat értek.

Nagyon szerettem még a Csillagainkban a hiba humorát, és azt, ahogyan a szomorú helyzeteket is sikerült feldobniuk egy-egy poénnal. Konkrétan többször is volt olyan eset, hogy majdnem elbőgtem magam olvasás közben, de aztán Augustus mondott valami vicceset, én pedig inkább mosolyogtam. Azt hiszem ezt akarta a könyv is sugallni, hogy a betegség egy állapot, de nem ez határozhatja meg az életkedvünket, azt, ahogyan a világot látjuk. Nekem pedig nagyon bejött, ahogyan Hazel és Augustus látta a világot, ahogyan kiparodizálták a betegségüket, beszéltek a “rákprémiumról”, az emberek szánakozásáról, vagy ahogyan végig kitartottak egymás mellett.

„Azután Augustus Waters a zsebébe nyúlt, és elővett egy doboz cigarettát, igen, azt! Kinyitotta, a szájába dugott egy szálat.

– Nem árt, ha nem gyújtod meg – mondta, miközben a mama megállt. – Én pedig sosem gyújtom meg. Ez egy metafora: a fogad közé szorítod a gyilkost, de nem adsz neki hatalmat a gyilkolásra.”

A Film:

A Csillagainkban a hiba egy roppant kellemes kivétel az elvámpírosodott young adult-halmazból, ami főleg 18 éves kor köré lövi be célközönségét, de képes arra, hogy egy felnőtt férfit megríkasson. Mert ez társaitól eltérően elég mélyre megy, és esze ágában sincs halhatatlan szerelmi történettel ámítani a nézőközönséget, nem is tehetné, hiszen főhőseinek napjai erősen meg vannak számlálva. Haldokló, tinikkel nem sokan operálnak ebben a műfajban, így sejteni lehetett, hogy a végeredmény egyszerre lesz picit eltúlzott és megható, legalábbis akkor, ha Josh Boone rendező is úgy akarja. Úgy akarta. A sztori egy tüdőbeteg 17 éves lány szerelembe esését követi, a teljesen magába forduló Hazel egy önsegítő csoportban, Jézus szívének konkrét közepén találkozik Augustus Waters-szel, innentől pedig nincsen számukra megállás. A lány tisztában van azzal, hogy betegsége gyógyíthatatlan, ezáltal a története nem lesz túl hosszú. A lábát amputálni kényszerült, rákbeteg fiú sem éppen az öregkorára tervez, de mégis olyan pozitív energiákat bocsát ki magából, ami azonnal elkapja Hazelt.

Bármennyire is hihetetlen, a bizonyos pontokon vállalható giccsbe hajló film igazi generációs mozi is lehet. Egy olyan korban, amikor maximum a szexualitással és az adrenalin pumpával próbálják meg kiszolgálni a tiniket, igazi vállalás egy olyan bestsellert vászonra álmodni, amiben szinte minden tini filmes klisé megjelenik, de okosan, érzéssel és még a felnőttek számára is szórakoztató módon. Shailene Woodley lejátssza a vászonról összes kolléganőjét, hihető a szenvedése és az öröme is, az Augustust alakító Ansel Elgort helyett mondjuk esetleg akadhatott volna jobb választás is, de nagyobb gondunk ne legyen, hiszen működik a kémia a főhősök között, jó nézni őket, ami meglehetősen fura egy fiataloknak szóló drámától.

Kétórás játékidejéhez képest a cselekmény egy pillanatra sem ül le, és bár egy-egy pontján kicsit túlzásnak tűnik a történetfolyam, nem érzed, hogy hülyének néznek. Azt érzed, hogy kiszolgálnak, akkor is, ha nem te vagy a célközönség. A Csillagainkban a hiba szívet tép, megríkat, olyan szerelmi történet, amire az egész mostani fiatalabb generáció joggal kaphatna rá. Lelke van, szíve és hús-vér szereplői. Az biztos, hogy régen hallottam ennyi szipogást moziban.