Bowling for
Columbine…
Tizennyolc
éve lakom Nagyszénáson, Magyarország egyik legeldugottabb kis falujában ahol
nem ismerik azt a szót, hogy erőszak. Itt az emberek kedvesek, segítőkészek és naivak.
Gyilkosságot, rablást, erőszakot legfeljebb csak a filmekben látnak, s rá mondják,
hogy: „ez csak Hollywood!”
Hát
itt nőttem én fel Fürtös angyalkák, tündér keresztanyák, daliás hercegek és
királylányok társaságában.
Talán pont ezek miatt rázott meg ennyire ez a film. A naivitásom egy
részét így vesztettem el. Ez a film ráébresztetett, hogy nem minden ember jó és
hogy az emberi természet mérhetetlen gonoszságra képes. Egyszerűen nem tudom
felfogni, mi veszi rá az embereket arra, hogy ilyeneket műveljenek. Michael
Moore a film rendezője és írója is erre keresi a választ a Kóla, puska, sült krumpli című filmjében, ami 2002-ben jelent meg.
A film az 1999-es Columbine középiskola tragikus eseményeit dolgozza fel.
A film műfaja: dokumentumfilm, bár ez állandó
vita a filmiparban. Vannak, akik úgy vélik, nem létezik dokumentumfilm, mások
meg állítják, hogy igenis létezik ilyen filmműfaj. Én egyikben sem hiszek. Szerintem
ennek a műnek a műfaja áldokumentumfilm, mivel magán viseli a dokumentumfilm
jellegzetességeit, de sok dologban el is tér tőle.
Moore
a film elején bevezet minket egy átlagos amerikai napba. Az elnök lebombáz egy
idegen országot, egy kutyát megbüntetnek, mert meglőtte a gazdáját, a bankban
egy folyószámla mellé puskát kapnak ajándékba. A rendező szerint ez Amerika.
1999.április 20-án, kedden két középiskolás fiú Eric Harris és Dylan
Klebold fegyverekkel a kezükben bementek a Columbine-i gimnáziumba és
mészárlást rendeztek. A két fiú már régebb óta tervezte ezt a merényletet. Több bombát is készítettek, ezeket a
könyvtárban és az étkezőben is használták. A két fiú céltalanul lövöldözött.
Ennek eredményeként, 12 társukat és egy tanár életét vették el. Végül
öngyilkosok lettek.
A mészárlás kapcsán olyan kérdések merültek fel, mint a fegyvertartáshoz való jog és a fegyvervásárlási lehetőségek korlátozása. Többen
felvetették azt is, hogy az erőszakos filmek és játékok milyen hatással vannak
az amerikai társadalomra. Hamarosan más kérdések is a felszínre kerültek, mint
a középiskolai klikkek és az erőszakos diákok problémája is.
Több áldozatot is lehetséges, hogy hitük miatt gyilkoltak
meg, az ő tragédiájuk többeket, főként keresztényeket arra inspirált, hogy álljanak ki hitük mellett, és hogy
nehezményezzék a vallás szerepének hanyatlását az iskolákban és a
társadalomban. A mészárlás következtében az iskolákban igyekeztek növelni a
biztonságot, valamint az óta többen is gyanakodva fordulnak a goth- és heavy metal-kultúra, valamint az erőszakos videojátékok felé.
Talán soha nem fogjuk megtudni, hogy
pontosan mi vezérelte Ericet és Dylant. A történteken bármennyire is szeretnénk,
nem tudunk változtatni. Viszont a jövőn tudunk. Nem szabad hagynunk, hogy még
több ilyen megtörténjen. A társadalom, a közösség és a saját hibáinkból is
tanulnunk kell. A világot mi alkotjuk, ezáltal olyanná is formáljuk, amilyenné
mi akarjuk. a tragédia túlélői ezt már tudják. Ideje, hogy mi is rájöjjünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése