A vallás megjelenése a Harry Potter
könyvekben.
„A döntéseinkben, nem pedig a képességeinkben mutatkozik
meg, hogy kik is vagyunk valójában.” /Dumbledore szavai Harryhez/
A Harry Potter-jelenséget komoly ellenérzések fogadták a
keresztény egyházak részéről. Tucatnyi evangélikus lelkész követelte, hogy a
könyvtárak ne kölcsönözzék őket. Néhány egyház máglyákat rakott belőlük. Közben
a Harry Potter-regények milliókat vontak be a varázsvilágba, mintha csak bűbájt
bocsájtottak volna az olvasókra. A keresztényellenesség, a sátánizmus vádjaira
Rowling, ill. a rajongók által adott válaszok általánosságban a következőképpen
foglalhatók össze:
A Harry Potter nem teológiai értekezés, hanem fantasy regény.
Számon kérni rajta a mögöttes világképet ugyan úgy lehetetlen, mint bármely más
mesén, például a Hófehérkén.
Kétségtelen, hogy a sorozatban nincs említés Jézusról és a
megváltásról. Azonban tarthatatlan egy művön azt számon kérni, hogy miről nem
szól. Számos mű nem tesz említést Jézusról, mégse lehet mondani rájuk, hogy
hamis morált képviselnének.
Az az állítás, hogy a Harry Potter-sorozat önmegváltást
tanít, akkor lenne helytálló, ha tanítana bármit is a megváltásról. A megváltás
azonban, válasz jó és rossz kérdésére, a Harry Potter viszont nem a teológia
nyelvén keres és kínál válaszokat a jó és rossz problémájára. A kötetekben több
helyen ki van mondva, hogy a szeretet, a másik érdekeinek alázatos figyelembe
vétele a helyes cselekedet, ami egybeesik a keresztény tanításokkal.
Nem igaz, hogy a könyvek mágiára „tanítanak”. Az ezoterikusok
által gyakorolt, vagy Biblia által leírt mágia csak hangalakilag azonos a Harry
Potter-ben szereplő mágiával. Ténylegesen semmi közük egymáshoz.
„A Biblia
által leírt mágia ugyanis lenyúlás az alvilág erőihez, és azok felhasználása.
Az ezoterikusok által használt mágia is kapcsolatlétesítés túlvilági erőkkel.”[1]
A Harry Potterben nincs szó alvilági erőkkel való kapcsolat létesítéséről. A
mágia inkább egy erőtérhez hasonlítható, ennek a világnak, a természetnek a
része, a szerző mondta is, hogy fantáziavilágában egy meghatározott gén teszi
képessé a varázslókat arra, hogy felhasználják ezt az erőteret. A könyvekben
leírt mágia nem működik a valóságban. Ha bármely olvasó vesz egy fapálcát és
kimondja a regényben szereplő varázsigéket, nem történik semmi.
Nem igaz, hogy kívánatosnak mutatná be a könyv a varázslás
képességét. A könyvek világképében a mágia ugyanolyan természetes, mint a mi
világunk mágiamentessége – a varázslók és boszorkányok élete semmivel nem
egyszerűbb, szebb vagy vonzóbb a mienknél.
„Nem igaz, hogy a könyvek a muglik lenézésére tanítanak.
Ellenkezőleg: a sorozat egészének egyértelmű üzenete, hogy valaki nem attól jó
vagy rossz ember, hogy bír-e mágikus képességekkel.”[2]
A gonosz plasztikus ábrázolása nem teszi a jelenséget
kívánatossá.
Az emberhalál utáni sorsára vonatkozóan valóban nem kapunk
egyértelmű választ. Azonban ez nem áll ellentétben a keresztény tanítással,
hiszen a Biblia is képekben és hasonlatokban szól az örök életről. Közös
„tanítása” a Bibliának és a Harry Potternek, hogy az ember végső értékét a jó
és rossz közötti tudatos döntései határozzák meg. A konkrétumok vonatkozásában
azonban a Biblia azt mondja: „Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl
nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik.”[3]
Sokak szemében viszont a hetedik részben, amikor Harry halál
közeli élményt él át, és egy fényes helyen találkozik az elhunyt Dumbledore
professzorral, egyértelműen utalás a túlvilági életre. Ezen felül arra is, hogy
halála után az ember megkapja bűneinek vagy erényes cselekedeteinek jutalmát. A
keresztény teológiában a pokolra kerülő ember önmagát zárja ki az Istennel való
kapcsolatból. A hetedik részben, a halál közeli élmény átélésekor Harry látja
Voldemort lelkét, Dumbledore azt mondja neki, hogy az egy olyan jelenség, amin
senki nem képes segíteni. Elmondja Harrynek, hogy visszamehet az élők sorába, s
ha történetesen mégis meghalna, sokkal kevesebb oka van félni attól, hogy
visszakerül ide, mint Voldemortnak.
Nem igaz, hogy nincs világos határ jó és rossz között. A
történet végső kimeneteléből világosan kiderül, hogy a választóvonal a szeretet
– e felfogás pedig történetesen egybecseng a keresztény tanítással.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése