2015. március 29., vasárnap

Kóla, Puska, Sültkrupli

Bowling for Columbine…


Tizennyolc éve lakom Nagyszénáson, Magyarország egyik legeldugottabb kis falujában ahol nem ismerik azt a szót, hogy erőszak. Itt az emberek kedvesek, segítőkészek és naivak. Gyilkosságot, rablást, erőszakot legfeljebb csak a filmekben látnak, s rá mondják, hogy: „ez csak Hollywood!”

Hát itt nőttem én fel Fürtös angyalkák, tündér keresztanyák, daliás hercegek és királylányok társaságában.
Talán pont ezek miatt rázott meg ennyire ez a film. A naivitásom egy részét így vesztettem el. Ez a film ráébresztetett, hogy nem minden ember jó és hogy az emberi természet mérhetetlen gonoszságra képes. Egyszerűen nem tudom felfogni, mi veszi rá az embereket arra, hogy ilyeneket műveljenek. Michael Moore a film rendezője és írója is erre keresi a választ a Kóla, puska, sült krumpli című filmjében, ami 2002-ben jelent meg. A film az 1999-es Columbine középiskola tragikus eseményeit dolgozza fel.
 A film műfaja: dokumentumfilm, bár ez állandó vita a filmiparban. Vannak, akik úgy vélik, nem létezik dokumentumfilm, mások meg állítják, hogy igenis létezik ilyen filmműfaj. Én egyikben sem hiszek. Szerintem ennek a műnek a műfaja áldokumentumfilm, mivel magán viseli a dokumentumfilm jellegzetességeit, de sok dologban el is tér tőle.                                   


Moore a film elején bevezet minket egy átlagos amerikai napba. Az elnök lebombáz egy idegen országot, egy kutyát megbüntetnek, mert meglőtte a gazdáját, a bankban egy folyószámla mellé puskát kapnak ajándékba. A rendező szerint ez Amerika.                                                                  
1999.április 20-án, kedden két középiskolás fiú Eric Harris és  Dylan Klebold fegyverekkel a kezükben bementek a Columbine-i gimnáziumba és mészárlást rendeztek. A két fiú már régebb óta tervezte ezt a merényletet.  Több bombát is készítettek, ezeket a könyvtárban és az étkezőben is használták. A két fiú céltalanul lövöldözött. Ennek eredményeként, 12 társukat és egy tanár életét vették el. Végül öngyilkosok lettek.
A mészárlás kapcsán olyan kérdések merültek fel, mint a fegyvertartáshoz való jog és a fegyvervásárlási lehetőségek korlátozása. Többen felvetették azt is, hogy az erőszakos filmek és játékok milyen hatással vannak az amerikai társadalomra. Hamarosan más kérdések is a felszínre kerültek, mint a középiskolai klikkek és az erőszakos diákok problémája is.
Több áldozatot is lehetséges, hogy hitük miatt gyilkoltak meg, az ő tragédiájuk többeket, főként keresztényeket arra inspirált, hogy álljanak ki hitük mellett, és hogy nehezményezzék a vallás szerepének hanyatlását az iskolákban és a társadalomban. A mészárlás következtében az iskolákban igyekeztek növelni a biztonságot, valamint az óta többen is gyanakodva fordulnak a goth- és heavy metal-kultúra, valamint az erőszakos videojátékok felé.

Talán soha nem fogjuk megtudni, hogy pontosan mi vezérelte Ericet és Dylant. A történteken bármennyire is szeretnénk, nem tudunk változtatni. Viszont a jövőn tudunk. Nem szabad hagynunk, hogy még több ilyen megtörténjen. A társadalom, a közösség és a saját hibáinkból is tanulnunk kell. A világot mi alkotjuk, ezáltal olyanná is formáljuk, amilyenné mi akarjuk. a tragédia túlélői ezt már tudják. Ideje, hogy mi is rájöjjünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése